Szentesi zenészek -  Kurca parton -  a díszkútnál vizet hordó asszonyok és lányok ^[1.]

ÉLET A XIX.SZÁZAD ELEJÉN

<<< Vissza a néprajz oldalra

GYERMEKNEVELÉS   FELNŐTTEK   ÖLTÖZKÖDÉS    HÁZAK     HÁZI ESZKÖZÖK     ÉTELEK ÉS ITALOK    
FOGLALATOSKODÁS    PÉNZKERESÉS    HÁZASSÁGKÖTÉS     HÁZASÉLET     TEMETÉS   

Szentes népének életéről igen érdekes és nagy értékű tudósítást birunk a XIX. század elejéről, Kiss Bálint református lelkipásztor följegyzéseiben, amelyek valósággal szemeink elé állítják az akkori Szentes népének életét, szokásait. Nem volna teljes ez a történet, ha ezeket a dolgokat ide be nem iktatnók, annál is inkább, mert ezekből az időkből egész Magyarország népéletéről hasonló terjedelmes és részletes tudósítás semmiféle könyvben nem maradt fön. Lehetőleg egész terjedelmében s eredeti szövegében adjuk ezeket a tudósitásokat a következőkben:

ERKÖLCSI VISZONYOK

A könyvek megszerzését, olvasását még ezidétt is úgy nézik az emberek, mint „könnyen elhagyható dolgot." Sok háznál egyéb könyvet sem lehet látni, mint zsoltárt, kalendáriumot és valami olcsó imakönyvet. Ahol nőtlen ifjak és lánykák vannak, ott vesznek: Kádár históriáját, Argirus királyfi históriáját, Hét szép világi éneket, Csiziót, Álmoskönyvet, Szerencse kereket, Ludas Matyit, A szép juhásznét s más efféléket, amellyekkel téli estén mulattatják magukat.

Sok református háznál található a biblia, keresztyén tanítások és más kegyes könyvek is és számosan vannak, akik tudományos könyveket is tartanak, néhányan pedig mint Balog István takácsmester, nemes Mikec Mihály, Kovács Pál csizmadiamester újságot is járatnak.

Azok a babonás vélekedések, amelyeket a régiek tartottak a boszorkányokról, kísértetekről, hazajáró lelkekről táltosokról, garabonciás diákokról, pénzfelvetődésről, spiritizmusokról, lidércékről, amelyekről sok csudálatos dolgot tudtak mesélni, ezekben az időkben már nagyrészt elenyésztek s az álommagyarázások, kártyavetések, jóslások mind szűkebb körre szorultak.

Egymás iránt barátságosak valának az ezen időbeliek. Ha egymás közt mulattak, kerülték a cerimóniákat, nyilt szívvel beszéltek, egymás kedvét keresték. Csak kevesen találkoztak, akik rátartósak valának, akik minden szavukat jól megrágták, minden lépésünkre vigyáztak, nehogy valaki megszólja őket. Még kesebben voltak azok, kik durva, nyers modorukkal, mocskos beszédeikkel, megbotránkoztató magaviseletükkel, részegességükkel, veszekedésükkel megrontották volna a békés mulatozást.

A pénz megbővűlése mind az öltözetre, mind a házi eszközökre nézve a „csinosodást", a tisztességes külső viseletet és a durvaságok elhagyását hozta meg. De ugyanez ingerlője volt mind a két nemen lévőknek s kivált mióta magyar lovas katonákat kezdtek a városba elszállásolni, nagyon megszaporodtak az asszonyok és leányok között a „tisztátalan életűek."

A „csinosodás" természetesen sok költséggel járt, mint ahogyan Kiss Bálint mondja: „sokat markolt ki a jövedelemből" s meg is jegyzi, hogy ha ez a csinosodásra való vágyódás tovább is növekedik, akkor a város lakossága a meglévő jövedelmi forrásokon kívül újakat lesz kénytelen teremteni, mert a szeretet és irgalmasság cselekedeteinek gyakorlására már mind kevesebb jut.

Ha koldus, nyomorult szegény kereste föl házukban az embereket, nem eresztették el ugyan alamizsna nélkül soha, de hogy amiként hajdan, kérés nélkül önként adtak volna alamizsnát, már egészen kiment a divatból.

Ezt az utóbbit fájlalja legjobban a lelkipásztor,aki mégis azzal zárja be a népviseletről s az erkölcsi és közállapotról irt ezen följegyzéseit, hogy az ebben az időben éltek emlékezetét „a jóról megdicsérve" bocsájtja át a jövendő nemzedékének. ^[2.]
 

Az oldalon felhasznált források:

Irodalom:
[2.] Sima László - Szentes város története (1914) XXIV. fej. 384-414 old.

Kép:
[1.] Szentesi zenészek -  Kurca parton -  a díszkútnál vizet hordó asszonyok és lányok - forrás: internet