1941-1946 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula és Bernáth Aurél a mestere. 1958-1961: Derkovits ösztöndíj; 1967, 1972: Munkácsy-díj; 1976: érdemes művész; 1976, 1977: Nívódíj; 1983: Operaház gobelin-pályázat I. díja; 1985: Kassai Nemzetközi Festészeti Biennálé díja; 1985, 1987: Szegedi Biennálé díja; Magyar Művészeti Akadémia tagja; 1994: a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje. 1951-1954 között rajztanár, majd képszerkesztő. 1961-1963-ban a Magyar Képzőművészeti Főiskola, 1963-tól a Magyar Iparművészeti Főiskola tanára. 1945-ben a tápiószelei művésztelepen, 1959-ben a nagymarosi alkotóházban dolgozott. 1960-tól műterme van a Százados úton feleségével, Tassy Klárával. A Pedagógus Képzőművészeti Stúdió alapítótagja, a Berzsenyi Társaság alelnöke. A 60-as évek elejétől tanulmányozhatta a svájci és francia kiállításokat, s azok tanulságait megismertette kortársaival. Ezzel fontos közvetítő szerepet játszott. Konstruktív irányban indult festészete, de kamatoztatta a szürrealizmus stílusjegyeit is. Gyakran mutat be művein abszurd, irracionális helyzeteket. Több műve kép a képben; remekművek részleteit mai figurákkal vesz körül. Más képek klasszikus művek parafrázisai (Majális). A 70-es években eljutott az absztrakcióig, de - ragaszkodván a tematikához - visszatért a figurativitáshoz. Muráliái (secco, panno, üveg, mozaik, intarzia) a rendeltetésnek megfelelően hol figurálisak, hol stilizáltak. Festés mellett verset és prózát ír: A túlsó partról, A madárház, kisregény, Budapest, 1993; Amerikai napló, Budapest, 1994; Amíg ez lehetséges, Budapest, 1994. Tanulmányai a Lyukasórában, az Új Időkben láttak napvilágot. A Duna TV-nek képzőművészeti sorozatot szerkesztett.

SZENTESI ALKOTÁSAI

--

Az oldalon felhasznált források

Irodalom:
http://artportal.hu/lexikon/muveszek/eigel-istvan-478

Kép:
Eigel István arcképe - forrás: internet