Ebben az eseménysorban -mint láthatjuk - fordulópontot képez Szentes: itt,a szentesi biztonságban és nyugalomban érlelődött meg Böllben az elhatározás, hogy megtagadja a szolgálatot, hogy sorsát saját kezébe vegye. Minden bizonnyal nagy szerepet játszott merész és morális kérdéseket is felvető elhatározásában, hogy Szentesen érték a franciaországi partraszállás hírei, s hogy itt tudta meg: Hitler ellen merényletet követtek el a Wehrmacht tisztjei. Ezeket az eseményeket leveleiben is megemlíti. Megjegyzéseinek értékelésénél természetesen figyelembe kell vennünk, hogy számolnia kellett a cenzúrával. Nem lehet minden kijelentését készpénznek venni. De végül is kizárólag a tábori posta volt az egyetlen kapcsolat családjával - egyedül ezen az úton tudta véleményét és terveit feleségével közölni. Ezért vakmerő és ravasz volt egyszerre: sokszor meglepően szókimondó, sokszor író módjára rejtőzködő. De számÍtott a megértő olvasóra. Az a sok száz levél, amit a háború alatt írt haza, ebben az értelemben is fölkészülés volt az írói pályára. Érdekes például megfigyelni, hogyan épÍti fel a Hitler elleni merénylet másnapján, júl. 21-én kelt levelét. Mint feleségének írt soraiból kiderül, már értesült a nagy eseményről. De mégsem ezzel kezdi sorait. Előbb felelevenÍti saját sebesülésének történetét, s arról a reményről ír, amit ehhez a sebesüléshez kötött: hogy ez majd meghozza számára a hazatérést, a háború végét. Azután azzal folytatja: reményeinek beteljesülése bizonytalan, elképzelhet6, hogy rövidesen vissza kell térnie a frontra, és a háború megy tovább. De, fűzi hozzá, ami ennél a sebesülésnél nem sikerült, az még sikerülhet a következőnél. S csak ezután tér rá Hitler megsebesülésének, a sikertelen merényletnek hírére, s így kétséges, hogy csak magára gondolt-e, amikor a "sikertelen" megsebesüléséről és a következő sebesüléshez fűzött reményeiről ír.

A július 20-i szentesi események egyébként szimbólumai is lehetnének Böll szentesi tartózkodása lényegének. A már szinte teljesen felgyógyult Böll katonatársaival együtt este műkedvelő koncerten volt. Szentesre érkező német hölgyek adtak elő Beethoven-dalokat, mondtak el néhány szép Rilke-verset. Nők között lenni, zenét hallgatni, méghozzá a kedvenc zeneszerzőtől, versekkel ismerkedni - ez Böll számára maga a béke, mint egyéb levelei, ismert művei egyaránt bizonyÍtják. Amikor visszatérnek a hadikórházba, hallja, hogy tisztek egy csoportja Hitler élete elleni merénylettel forradalmat akart kirobbantani. Rettenetes izgalom lett úrrá a katonákon, egész éjszaka a rádió mellett ültek és hevesen vitatkoztak.

Böll korábban inkább kerülte katonatársaival a beszélgetést, reménytelennek tartotta a vitát a hitleri propagandát szajkózó bajtársaival. De 1944-ben már nem volt annyira hatásos ez a propaganda. Es Böll is változik: erősödik felelősségtudata. Hozzájárult ehhez egy újkeletű barátság is. Sepsiszentgyörgyön hozza össze a sors egy fiatalemberrel, aki igen nagy hatással van rá - sajnálja is nagyon, hogy Debrecenbe menet el kellett szakadnia tőle. Ez a német katona pártállását tekintve valószínűleg kommunista vagy szociáldemokrata volt. Feltehetőleg ő beszélt először Böllnek a háborúról szocialista szemszögből, miközben nyitottnak mutatkozott Böll vallásfilozófiai elmélkedéseivel szemben is. Minden bizonnyal ezek a beszélgetések hozzájárultak ahhoz, hogy Böll Szentesen az esti kilencórás villanyoltások után élénken részt vesz a mind nyíltabb politikai vitákban. Meggyőzni azonban keveseket tud. Az a keresztény hit, amely őt megőrizte attól, hogy akár csak egy rövid időre is azonosuljon a nemzetiszocialisták által hirdetett célokkal, úgy tűnik számára, kiveszett az emberekből. A szentesi levelekben ezért írja feleségének, hogy ha túléli a háborút, Isten országáért akar dolgozni.

"Dolgozni" azt jelenti itt, hogy írni. Böll már bevonulása előtt írói pályára készült. Kezdetben katonaként is sokat olvasott, őrségben vagy pihenőben; ha valahol egyedül tudott maradni, elbeszélések terveit szőtte. De hamarosan teljesen igénybe veszi a szolgálat, felőrlik munkakedvét az önfenntartás gondjai, a számára megfelelő pihenés lehetetlensége a kényszerű összezártságban. E tekintetben is fordulatot hoz magyarországi lábadozása. Itt félre tud húzódni, újra van ideje az elmélkedésre, és mivel a háború vége is belátható közelségbe került, ismét "írói" szemmel kezdi nézni a világot. Tanulmányozza környezetét, igyekszik megérteni a magyarországi állapotokat, sokat olvas.

A Sepsiszentgyörgyön megismert szocialista barátjának nézetei leginkább a szentesiek megfigyelésénél jutnak érvényre. A mezőgazdasági iskola ablakából figyeli a vasútállomás felé tartó bevonulókat és összehasonlítja azokkal, akikkel esti sétái során találkozik a város központjában. A bevonulók láthatólag a legszegényebb réteghez tartoznak, ruhájuk elnyűtt, gyakran még cipő sincs a lábukon, míg az esti sétáló aranyifjúság jólöltözött s jómódú, akárcsak az elegánsmagyar tisztikar. Ebből arra következtet, hogy a békés felszín igazságtalan államot takar.

Amennyire lehet, igyekszik szóba elegyedni a magyarokkal, a nyelvi akadályok ellenére is. Nem tudhatjuk, vajon jól értette-e például azt a helyi úszómestert, akivel idonként Magyarország politikai berendezkedéséről beszélgetett, amíg bajtársai a mindennapos sportfoglalkozás keretében a városi uszodában úsztak. (Böll, aki egész életében szívesen úszott, még be nem gyógyult hátsebe miatt nem tarthatott velük.) Böll maga sem tudja, hogy amit érteni vélt, az az úszómester véleménye-e; igyekszik egész gesztikulációját bevonni a hallottak értelmezésébe. Azt hámozza ki végül is a tört német beszédből, hogy a magyarok inkább szerették volna, ha márciusban a németek nem barátként szállták volna meg Magyarországot, hanem ellenségként. Vagyis azt várták, hogy ne erősítsék meg a jelenlegi társadalmi berendezkedést, hanem alakÍtsák át német mintára. Böllnek már van annyi politikai tapasztalata, hogy ezt legalábbis naiv elképzelésnek tartsa. A megszállás sohasem hozhat szabadságot, írja feleségének egy ha sonló véleményt kommentálva.

Élményt jelent számára a cigányokkal való találkozás is. Ugyanakkor nem győz csodálkozni azon, hogy milyen kevesen vannak. Hiszen Magyarországot otthon csak "Cigányország"-ként emlegették. Ha csak teheti, beszédbe is elegyedik velük. (Nem árt itt emlékezni arra, hogy a cigányokat, mint "aszociális", "nép- és államellenes" fajt a náci rezsim kezdettől fogva épp úgy üldözte, mint a zsidókat. Egyikük arra akarja rávenni Böllt, hogy szökjenek meg együtt - el a csapattól, el a városból, ki a pusztába.

Az oldalon felhasznált források

Irodalom:
Bernáth Árpád, Heinrich Bőll Szentesen (Tiszatáj, 1994 december)