Sima Ferenc 1936 májusában már a szentesi kiadású Csongrád megyei Hírlap tulajdonosának írja alázatos sorait: „Én hajlandó vagyok félórai ebédszünetet leszámítva reggel nyolctól este nyolcig a lap szolgálatában állani és dolgozni, amennyiben Méltóságod méltánylására komolyan számíthatok, amiben nincs okom kételkedni.” Az állást megkapta, s nevelőapjával, Sima Lászlóval együtt dolgozhatott. Hatalmas lendülettel vetette magát a munkába. Rengeteg tréfás verse jelent meg, melyek a szentesi ember hétköznapjairól szólnak, de jól tükrözik Szentes korabeli közállapotait is.

Előzmény (megjelent: 1937. június 26. Csongrádmegyei Hirlap)

Nem szabad hat disznónál többet tartani!
Egy kiséri gazda ellen eljárás indult, mert 28 disznót tartott.

A városi hatóságok az utóbbi időben egyre szigorúbban ellenőrzik az udvarok tisztaságát. Fontos körülmény ez különösen most nyár idején, minthogy ezen a  módon sok fertőző betegségnek lehet elejét venni.

Városunkban az udvarok tisztaságát többnyire a kézbesítők ellenőrzik, akik működésük közben esetleg tapasztalt szabálytalanságokról jelentést tesznek a  hatóságoknak.

Legutóbb Farkas Imre, Alkotmány utca 33 szám alatti lakos ellen indult eljárás köztisztasági kihágás miatt. Az a vád ellene, hogy városi lakásának udvarán 15-20 kocsi trágyát, istállójában és óljaiban pedig 3 tehenet és 28 darab sertést tart, annak ellenére, hogy a fennálló szabályrendeletnek értelmében egy  udvarban csak legfeljebb 6 darab sertés tartható.

Dísznó-tilalom

Ég a napmelegtől
Tája a Kisérnek,
Husznkét vén disznót
Csüggedten kísérnek.

Huszonnyolcan voltak,
- Mindnyájan testvérek
S hájasodva várták
Jöttét a bellérnek.

Ám a bellér helyett
Jött pecsétes írás,
Amitől megeredt
A nagy poca-sírás.

Az volt az írásban
- Lesújtólag hatott -
Hogy sertést tartani
Nem szabad, csak hatot.

Huszonkét vén disznó
Ballag a tanyára,
Oda már nem hat ki
A város szabálya.

Szigorú szabály ez,
De szavamra mondom:
Miatta énnekem
Aligha lesz gondom.

-afer-

Sima Ferenc (Szentes, 1912 - ?) újságíró

A szentesi újságírás ma már kevéssé ismert, mégis figyelemreméltó személyisége volt. Bár Szentesen csak két évig dolgozott, fiatalos, lendületes egyénisége sokak figyelmét felkeltette. A korabeli újságírókhoz hasonlóan ő is írta cikkeit, tudósításait a helyi eseményekről, ám az olvasók elsősorban ironikus, könnyed hangvételű, humoros írásai miatt kedvelték. Verses meséi révén országos ismertségre is szert tett.

Felhasznált irodalom
https://hu.wikipedia.org/wiki/Hacsek_és_sajó
Vágvölgyi Zoltán - Szentes irodalmi emlékei
Csongrád Megyei Hírlap - 1937