<<< Vissza a néprajz oldalra

Régi, ma már  nemigen hallható  szólásmondások, közmondások, stb. gyűjteménye
Szentes környékéről

Gyűjtötte: Papp Imre néprajzi gyűjtő, nyugdjas tsz-tag

"Bele szaladt a madzag!"
A rosszul sikeredet, illetve végződő dolog, vagy más egyébre volt szokás mondani. Ami onnan eredt, hogy amikor még a korcos gatya viselíse volt a szokás, és, ha abba is azaz, ha annak is a korcába valami oknál fogva, ha beleszaladt a madzag. Akkor bizony az nagy hiba ltt.

"Bizonytalan mint a kutya vacsorája az esti lámpafúvás után."

"Egy ördög nam bír vele, kettő meg már úgysem vesződik vele!"
Makacskodó, erős akaratú illetve akaratoskodó egyínekre volt szokás mondani.

"Elmondta még az öregapja halálát is."
A bőbeszídű, megúnt vendígre volt szokás mondani, annaktávozása után.

"Eltalálta szarva közt a tőgyit!"
Ha valaki valami valótlanságot, mint valóságot állított, arra mondták e megjegyzíst. Célozva vale arra, hogy az illető valakinek az állítását olyan valóság, mint amilyen igaz az, hogy a tehénnek a szarva közt van a tőgye.

"Elnyomta a pendel!"
A későn ébredőkre, későn kelőkre célozva volt szokás mondani.

"Hosszabb péntek, mint szombat!"
Azon lányra, illetve asszonyra is volt szokásos megjegyzís, akinek az alsó szoknyája véletlenül kilátszott a felső szoknya alól. Gyakori válasz volt erre, hogy: Majd kitoldjuk vasárnap.

"Holnap után kiskedden, bornyú nyúzó pénteken!"
Bizonytalan valaminek a szokásos említése.

"Ha felkötöttük a kolompot, akkor zörgessük is!"
Azaz, ha elterveztünk, illetve belefogtunk valamibe, akkor azt vigyük is teljesedésbe, illetve fejezzük is azt be.

"Hiába húznák a fejit az asztalra, ha Ő mindenáron az asztal alatt akar aludni!"
A jó tanácsot, figyelmeztetíst el nem fogadó egyínekre volt szokásos célzás.

"Hidd el bolond, meggyulladt a Tisza, megigtek a halak benne !"
Ha valaki el nem hihető valamiről beszélt valakinek és az erősen is állította, hogy az így van, mert ő azt így hallotta, az ilyen egyínekhez intézett megjegyzís.

"Ha a férfi a család feje, úgy akkor a feleség a nyaka és a fej mindég arra fordul amerre a nyak csavarodik!"

Ahun ló nincs, ott  a szamár is jó!"
Azon esetekben volt szokás említeni, amikor illetőnek valami nagyobb érték helyett kisebb értékkel is meg kellett elégedni, valamely kényszerítő körülmény következtiben.

"Aszt kapja, amit Bugyi a tapasztásírt!"
Hogy ki volt az a sokat emlegetett Bugyi, és hogy kinek tapasztott és, hogy mit tapasztott, aszt sohasem hallottam senkitől sem. De merem állítani, hogy semmit sem kapott a dolgáért, mivel annakidejin, ha valaki, akár a dolgáér, akárpedig más valamiért, ha nem kapott semmi ellenszolgáltatást, úgy akkor használták ezen ismert szólás mondást.

"A padlásra jár nevetni!"
Azon egyénekre vonatkoztatott mondás, akik a komolyságuknál fogva egyáltalán sohasem vagy pedig csak nagyon ritkán szoktak nevetni.

"A gyerek meg az eső akkor kell, mikor van!"
Esős időjárás esetin, amikor már nagyon únják az esőt és mintegy tréfálózva kérdik egymástól, hogy: Na kellene-e még egy kis eső? Az ezen kérdésre adott felelet.

"Ami a fülin bemegy, annak a száján ki kell jönni!"
Az olyan valakire alkalmazott mondás, aki ha valamit valakirőll meghall és azt nem tudja magában tartani, azaz elhallgatni, hanem feltétlenül tovább is adja azt.

"A kutya is akkor veszedik meg, amikor legjobb sora van!"
Azon egyínekre alkalmazott mondás, akik a saját jó körülményeik között követtek el olyan helyrehzhatatlan hibákat, amelyek talán egész életükre is kínos hatással lehetnek.

"Az asszony meg a meszelőt nem jó kölcsön adni!"
Miért?! Mert kopik!

"Aki tetves az nem fázik!" (?)
Mert vakaródzani kell neki, oszt melegszik bele.

"Akit a kígyó eccer megmar, az aztán a gyíktól is fél!"

"A farkas farkas marad, ha megvedlik akkor is!"  
Azon egyínekre vonatkoztatott, akik valamely ismert rossz szokásaikat valamely jobb színezetű viselkedéseikkel igyekeztek elkendőzni, azaz eltakarni.

"A jobbik végibül van a vászonnak!"
Csapodár nenyecskékre vonatkoztatott kissé csípős megjegygyzís.

"Bocsánat, hogy születtem, de többet nem fog előfordulni!"
A bocsánatkérésnek egy különleges tréfás színezetű formája.

"Jön — megy, mint bab a fazíkba!"
A minden különösebb ok nélkül ide-oda járkáló egyínekre vonatkoztatott mondás.

"Illik mint tehénnek a gatya."

"Idétlen, mint az őszi csirke."

"Idétlen pofát vág."
Azaz rosszul néz ki.

"Jó gyereket, szíp öregasszonyt ritkán lehet látni!"

"Jó az öreg a háznál, ha mingyár egy csepp esze se nincsen."

"Jó pipa!"
Azaz rossz magaviseletű.

"Jó gazdája a saját hasának!"

"Jó az öreg fának árnyíkába húzódni!"
Azaz jó az idősebbek tanácsát kikérni. illetve azt meg is fogadni.

"Jó idő van!"
Miért? Mert nem jön vendég. De mégsem jó, mert ha jönni talál akkor meg nem megy el egyhamar ilyen rút időben.

"Kísőn ugrál a pocok, amikor már megfogta a vas."
Azaz késő már elővigyázatosnak lenni akkor, amikor már megtörtínt a baj.

"Kis gyerek kis baj, nagy gyerek, nagy baj!"

"Könnyű annak lustának lenni, aki sohasem volt friss!"

"Kitipem a bajuszát az utolsó szálig!"
Asszonyok fenyegető szavai a férfiakhoz.

"Kigyűrte a horpaszt!"
Azaz nagyon jó lakott.

"Kiszólt a szőr alöl!"
Azaz kemínyen szólt hozzá valamihez.

"Lesz még kutyára dér!"
Burkolt szavakkal kifejezett szavak valaki felé.

"Lábtürülöül se használom!"
Lenízést megvetíst kifejező mondás valakivel szemben.

"Láccik rajta, hogy nem a pacsirta költötte!"
Élénk, életrevaló gyerekre vonatkozó mondás.

"Még a nyálam se írkeztem lenyelni!"
A sokat dolgozó ember mondása dolga végeztével.

"Mindig enne mint a rossz ló!"

"Megölné egy kanál vízbe, ha lehetne!"
Azon egyínekre vonatkoztatott mondás aki valakivel szemben nagyon ellenszenves és annak mindenkíppen csak a kárára törekszik.
 

LEXIKON

Papp Imre (Szentes, 1900 - Szentes, 1973) - földműves, néprajzi gyűjtő

A szentesi tanyavilág tudósa. Öt elemi osztályt végzett kitűnő eredménnyel a szentesi Központi Református Népiskolában, majd szülei földjén gazdálkodott. Részt vett a lakóhelye körüli tanyavilág kulturális életében; több évig előadója volt a Szentes-Lapistói Külterületi Iskola szabadművelődési tanfolyamainak. Tehetségére Gilicze László református lelkész figyelt fel elsőként, aki írásra biztatta. Első néprajzi munkáját 1953-ban készítette Hogyan ünnepeltünk nagypénteken gyermekéveimben címmel. Ezt követoen sorra születtek néprajzi dolgozatai. ^[1.]  TOVÁBB>>>
 

Az oldalon felhasznált források:

Irodalom:
[1.] http://www.szentesinfo.hu/cd/helyismeret/emberek/html/oldal32.htm

Kép:
Papp Imre arcképe - forrás : internet