A Demokratikus Népi Kollégiumokat Építő Mozgalom Tildy Zoltán köztársasági elnöknek a magyar társadalomhoz intézett 1946. augusztus 7-i rádiófelhívása nyomán jött létre. Itt többek között ezt mondta:

"Olyan ügyben fordulok az egész magyar közvéleményhez, amely megítélésem szerint nemzeti életünk egyik legfontosabb s a jövendőre is kiható egyik legsorsdöntőbb ügye. Minden erővel és minden áldozat meghozásával biztosítani kell az iskolától, a művelődéstől eddig elzárt magyar fiatalság: a parasztság és munkásság gyermekeinek neveletetési lehetőségét." ^[1]

A helyi Szentesi Lap így írt az eseményekről:

Kollégium létesül Szentesen
...Hétfőn délutánra az alispán értekezletet hivott össze, a vármegyeháza közgyűlési termébe, hogy a belügyminiszter rendelete értelmében egy ötven — száz ágyas kolégium Szentesen való felállításának lehetőségét megtárgyalják. Az értekezleten részt vett Karácsonyi Ferenc főispán is, aki a kollégium felállításának fontosságát viágította meg. Felkérte a jelenlevőket, hogy minden erejükkel és politikai súlyúkkal azon legyenek, hogy ez a szociális intézkedés létrejöjjön. Majd dr. Boros elvtárs vármegyei főjegyző ismertette a belügyminiszter idevonatkozó rendeletét. — A lehetőséget megkaptuk, mostmár csak rajtunk múlik, hogy ez a kollégium létrejöjjön. A társadalam legszélsőbb rétegeit meg kell mozgatni — mondotta Boros elvtárs. Elsősorban helyet kell keresni, mely erre a célra a legmegfelelőbb. Ezután javaslatok és hozzászólások hangzottak el. Dr. Filep Aladár a kórház igazgatója a kollégium részére felajánlott ötven darab faágyat, hozzávaló felszerelésekkel együtt...^[2]

Az 1946-tól 1949-ig fennállt, közel félszáz diáknak második otthont jelentet a szentesi Táncsics Mihály Népi Kollégium.
Ahogyan az ország számos településén, Szentesen is a helyiek összefogásával valósult meg a kollégium. Épületet a szakszervezet, ágyakat a helyi kórház biztosított, a gazdaságok pedig élelemmel látták el a fiatalokat. A népi kollégiumi mozgalmat, a NÉKOSZ-t a történészek publikációikban sokféleképp értékelik. Az öregdiákok visszaemlékezéseiből is kitűnik: a kollégiumban töltött évek nem voltak mentesek az eszmei manipulációtól. Legtöbben mégis nosztalgiával gondolnak vissza a háború utáni évekre, amikor sok szegény családból származó fiatal számára a NÉKOSZ volt az egyedüli lehetőség a továbbtanulásra.

"Albérletben tengődtünk, az 1946-ban dühöngő infláció pedig merő képzelgéssé változtatott minden reményt. Napról napra kellett élni, örülve egy pár tojásnak. A szentesi szegény ember csemegéje, a csíramálé a mi asztalunkon is fejedelmi ajándéknak bizonyult. Szorult helyzetünket látva a gimnázium vezetői beajánlották személyemet a frissen alakuló Táncsics Mihály népi kollégiumba" - emlékezik a kezdetekre Maácz László néprajzkutató.

Az időközben elhunyt Farkas Géza hat évvel ezelőtt papírra vetett visszaemlékezésében mindezt úgy fogalmazta meg: "pofonegyszerű dologról volt szó. Hogy tető van a fejünk felett, naponta meleg ételt eszünk, villanyfénynél tudjuk csinálni a leckénket. Nekünk mindezt csak a kolesz adhatta. Örültünk e minimális létfeltételeknek is, mert legalább tudtunk tanulni."

A kommunista párt a háborút követő években össznépi törekvések kifejezője is volt, ez szolgált mágnesül a kubikos és szegényparaszti származású fiatalok számára, a Nemzeti Parasztpárt pedig a kollégisták zömének osztálybázisa lett. A szegény rétegekből származó fiatalok mobilizációját elősegítő, saját önkormányzattal bíró, demokratikus szellemű kollégiumi közösségeket később éppen a kezdeti patrónus, a kommunista párt verte szét.^[3]
 

Az oldalon felhasznált források

Irodalom:
[1] http://tancsicsalapitvany.hu
[2] Szentesi Lap 1946. augusztus 07. 56. szám (adatközlő: Szentesi Levéltár)
[3] B. Papp László: Maradandó emléket hagyni az unokákra
     http://nol.hu/archivum/archiv-333108