Magyarországon a képes levelezőlapok divatja az 1896. évi millenniumi ünnepségek után vált általánossá. Nem tekinthető tehát véletlennek, hogy Szentesen, Csongrád vármegye korabeli székhelyén is ez időben, 1898-ban jelentek meg az első helyi képeslapok. Elterjedésük és számszerű szaporodásuk két vállalkozó szellemű papír- és könyvkereskedőnek volt köszönhető, akik egymással versenyezve, évről évre kirukkoltak néhány új szentesi képeslappal.

Az első levelezőlapok megjelenéséről 1898. április 10-én számolt be a Szentes és Vidéke című újság. Kiadójuk Stark Nándor volt, aki 1883-ban nyitotta meg kereskedését Szentesen. A legkorábbi lapokról csupán annyit árult el a tudósítás, hogy „városunk egy-egy nevezetesebb középületének képét mutatják, igen sikerült fénykép-lenyomatban". Alig négy hónappal később újabb közlemény jelent meg, amely hírül adta, hogy Untermüller Ernő is forgalomba hozta képes levelezőlapjait. Megtudható, hogy a 27 éves üzletember első képeslapjain a megyeháza előtti tér, a Vásárhelyi út menti szélmalmok, egy ámbitusos lakóház és néhány jóízű szentesi alak látható. „Az Üdvözlet Szentesről feliratú, csínnal és ízléssel kiállított levelezőlapok képei Vágó Pál festőművész felvételei alapján készültek" - írta a tudósító. Kiderül az is, hogy a képek beosztását és keretbe foglalását dr. Berecz Sándor főgimnáziumi tanár végezte; a „néhány jóízű szentesi alak" alatt pedig a helyi tekerős, dudás és pikulás ábrázolása értendő. Később készült kép a ligetről, a belváros utcáiról, a megyeházáról és a városházáról, a templomokról, a vasútállomásról, az iskolákról és más középületekről, valamint a Kurcáról és a Tiszáról. Megörökítették a város nagy szülötteit (Horváth Mihályt és Tóth Józsefet), egy-egy jelentősebb eseményt (automobil verseny, repülőgép Szentes fölött), népmulatságot (kuruc lakodalom), és kedvelt téma volt a vásári jelenetek ábrázolása is. A képek a kor technikai színvonalán álltak; a fekete-fehér lapok mellett igen korán megjelentek a színezett, színes felvételek.

A helyi képeslap kiadás az elkövetkező évtizedekben sem szakadt meg. Új kiadók jelentkeztek, így Szilágyi Dezső, Mester János, ifj. Molnár Ferenc, Szabó Imre és Rázsó Manó könyv- és papírkereskedők, Eisler Lajos dohánykereskedő, Vecsevi István fűszer- és csemege kereskedő. Alkalmi lapokat jelentetett meg a Gállfy Nyomda, Farkas Sándor Magánmúzeuma, s még lehetne folytatni a sort. A magánkiadás lehetősége 1948-ban megszűnt, ettől kezdve a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata gondozásában jelentek meg a szentesi képeslapok.

Az elmúlt 100 év termése nehezen számszerűsíthető. Magán- és közgyűjteményekben kb. 450-500 féle helyi lap lelhető fel, de ennél jóval többre becsülhető a ténylegesen megjelent városi képeslapok száma

Az elmúlt években igen népszerűvé váltak a régi képeslapok felhasználásával készült városismertetők (pl. Szombathely, Kőszeg, Baja, Salgótarján). Ez főként annak köszönhető, hogy a képeslapok hűen rögzítették egy-egy település valamikori miliőjét, utcáit, tereit, épületeit, egyes városrészeit. E dokumentumok őrizték meg a mára eltűnt, de a település múltjához, történetéhez szervesen hozzátartozó térformákat, utcarészeket és egyéb sajátosságokat. Jól tükrözik az adott város képi arculatának változásait, fejlődését, avagy egykori értékeinek kopását. A régi, ma már nehezen hozzáférhető felvételek élményt nyújtanak a helyben lakóknak, az ifjabb nemzedéknek, de alkalmasak arra is, hogy az ide érkező idegen kialakíthassa első benyomásait.

Felhasznált irodalom:
Labádi Lajos - Szentesi Élet (1998-07-24)