| ARCHÍVUM 2016 : 2016-04-11. Lénárt Attila grafikusművész kiállítása |
2016-04-11. Lénárt Attila grafikusművész kiállítása
EZ TÖRTÉNT MOSTANÁBAN... 
2016. április 11-én nyílt meg a Művelődési és Ifjúsági Házban Lénárt Attila grafikusművész kiállítása.
 A kiállítást Rékasi Attila fotóművész nyitotta meg: 2005-ben diplomázott a Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola -tanító, rajz-vizuális műveltség szakterületén. A választásában döntő volt, hogy rajzzal foglalkozhasson. Tanulmányai alatt figyelt fel kiemelkedő tehetségére Tamus István debreceni képzőművész, aki a grafika felé irányította. Kilenc alkalommal volt már a Hajdú-Bihari Grafikai Művésztelep (Derecske), meghívott művésze. A telepet meghatározónak nevezi szakmai-művészi fejlődésében, kiemeli Fátyol Zoltán debreceni festő és grafikusművészt, akitől sokat tanult. Tagja a Debrecenben alapított, és már tíz éve működő Hajdú-Bihar Megyei Fiatal Alkotók Közösségének. Alkotásai megjelentek a közösség Faktúra nevű kulturális és művészeti folyóiratában. Munkáival találkozhatott az érdeklődő közönség, többek között itthon: Derecskén, Konyáron, Nagyszalontán, Debrecenben külhonban: Stutgartban. Eredményesen szerepelt a Nemzetközi Ex-libris Pályázaton (Debrecen), és a Fresh-Art-8. országos képzőművészeti pályázaton, melyet szintén Debrecen rendez.
„Volt egyszer...".
Hogyan kezdődött? Miért éppen grafika? Attila azt mondja, lenyűgözte a grafika sokszínűsége, a technikai lehetőségek kimeríthetetlensége, melynek gyökerei a I5. századig nyúlnak vissza.
„Szeretek az anyagokkal kísérletezni és a különböző grafikai technikákat vegyíteni”
A gyakorlatban leggyakrabban a rézkarc és az akvatinta technikát használja, de készít linómetszeteiket, linotípiákat és monotípiákat is. Gyakran alkalmaz kísérletező eljárásokat, pl. kollográfiát, de a rézkarcot is kombinálja más technikákkal. A technika ilyettén tisztelete a mívességet sejteti, ez Nála így is van.
A kortárs művészeket én két nagy csoportba szoktam sorolni, az „ábrázoló ill. a „világteremtő”. Az „ábrázoló” attitűd erősen kötődik -meglátásom szerint- a létező valósághoz, míg a második típus saját, világot teremt magának, önálló idővel és térrel, formákkal. Lénáit Attila képi világát én ez utóbbi rendbe sorolom. Ez mindig egy kockázatosabb, nehezebb utat jelent, de mint említettem, kísérletező típus. Ő, így fogalmaz: „Illusztratív stílus" Mit is jelent ez? Ebben az esetben a művész úgymond önmagát illusztrálja. Mondhatjuk úgy is, magánmitológiát épít, melyben, valós és képzelt események, történések,  de inkább tőrténetek keverednek. Van konkrétum és van képzelet.
Az itt látható művek képi világát én informatív, klasszikus alapokon nyugvó, kötött forma és motívumkincsű világnak nevezném.
Attila így fogalmaz: „vállaltan gyermeki képi fogalmazásmód" Mit is jelent ez? Szerintem azt, hogy a koncepció részeként tudatosan kapcsolódik az alkotó a mese kollektív tudatalattijához, ahhoz a mindannyiunkban élő pszichikus világhoz, mely már túlmutat az egyénen.
Lovász Andrea, A mesélő ember c tanulmányában így ír: „ A meséket az ember metafizika iránti igénye hívja életre.” Arisztotelész szerint a Metafizika a filozófia azon területe, melynek tárgya a létezés kérdése. Esetünkben, az értelmetlennek tűnő emberi létre adott vizuális válasz.
Mese és abszurditás kapcsolata a lexikon szerint: képtelenség, lehetetlenség. Attila valóságában a földhözragadtságtól való elszakadás lehetősége, a végtelen fantázia „csodás" világa, ahol: egy cipősdobozból kincsesládikó, egy kandúrból prímás, az óriásból törpe, a rútból szép lehet
Bényei József egyik kedvenc debreceni költőm írja Kavics című versében:
„ Ne mondjátok hogy csak kavics –
Ennyi csodában hinni kell még"
A kiállításon közreműködött a Lajtha László Alapfokú Művészeti Iskola Rézfúvós kamara együttese Pakó Attila vezetésével.
A képre kattintva a kiállításmegnyitó képgalériája megtekinthető.
Adatlap létrehozása 2016. április 13.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
